Kezdetek Virágai - avagy miért is lettem én festő ?

Nem így terveztem. Nem is terveztem semmit. Sokáig szorongtam, csendben voltam, inkább csak másokat figyeltem, nem gondoltam, hogy valaki számára érdekes vagyok. 

Aztán sok év múlva a  testem szólt helyettem – és egy szakember azt mondta: fessen. Nevettem. Azt hittem, ehhez nekem nincs tehetségem, sosem rajzolgattam, inkább olvasni szerettem, csendben. 

De valami mégis elindult.

Mintha sötétben tapogatózva egy rég elásott kincsre találtam volna. Nem volt benne logika. Csak igazság.

És azóta is festek – mert ez vagyok.

Ezek a virágok nekem az első lépések üzenetét hozták.

Azt, hogy minden út valahol kezdődik – kis, törékeny pillanatokban, amikor még nem tudjuk, merre vezet majd.

A festés kezdeti bizonytalansága, a színek első találkozása a vásznon olyan volt, mint ezek a virágok: tele reménnyel, mégis törékenyen bátran.

Elmondták nekem: nem kell mindent tudni előre, elég az első lépés.

Az igazi erő a kezdés bátorságában rejlik.