Ez a festmény a nyári hajnalokat idézi, amikor a madarak első hangjaira ébredek. Az ablak nyitva, a levegő még hűvös, a város csendes – mintha mindenki más még aludna. Csak én vagyok ébren, a madarak, és a virágok. Szeretem ezeket a korai órákat. Rövid, tiszta pillanatok, amikor a világ még nem döntötte el, milyen nap lesz ma.